Nagy a pörgés nálunk. 6 főre bővültünk, így folynak a betanítások. Szerencsére mindenki "elkapta a Lean szemléletet", így már most számos fejlesztési javaslat bevezetését vették át.

A téma ami most előjött nálunk: beszállítóink elkényelmesedtek. Késve adnak ajánlatot, irreálisan magas összegeket adnak, nem megfelelő minőségben dolgoznak, késnek,... tisztelet a kivételnek. (lakatos, PLCs, automatizálás,...)

Elkényelmesedtek, úgy gondolják, hogy ha bekerültek, akkor nehezen kerülnek ki és bármit megtehetnek, mi meg mindent elnézünk. 

Egy eset:

- a múlt héten megkeresett egy néhány fős mérnöki iroda, volt 3 nagy projektünk erre kerestünk új beszállítókat (szállítószalagok, Andon, jelátvitel)

- idejöttek, de még arra sem volt idejük, hogy a konkrét projekteket be tudjuk mutatni, mert ők annyira el vannak havazva, sietnek

- mi úgy készültünk, hogy bemutatjuk a projektet, majd adjanak megvalósítási javaslatokat

- elmondásuk szerint ők mindent tudnak, mindenre van megoldásuk és már készítettek ilyeneket, de "mennyire elfoglaltak", "meg mennek Ausztriába", Audiba, Suzukiba, meg mindenhol dolgoznak,…

- megígérte, hogy a héten felhív, hogy mikor tudnak jönni egy napra, amikor valóban meg tudjuk mutatni a feladatokat

Felmerül egy kérdés: ha el vannak havazva, akkor miért jönnek tárgyalni? Ilyen beszállítókra nincs szükségünk. Keresünk tovább ...

Arra biztatom kollégáimat, hogy legyenek arra büszkék arra, hogy egy 900 fős céget képviselnek: nem mi vagyunk a beszállítókért, hanem a beszállítók értünk. 

Mi nem "eltartjuk őket" (kicsit sarkos), hanem a problémáinkra megoldásokat keresünk és elvárjuk, hogy rugalmas, elsőre jó, kiváló minőségű szolgáltatást nyújtsanak elfogadható áron.

Tőlünk is ezt várják el, mi is ezt várhatjuk el

A fogyasztói (vevõi) elégedettség két szintjét szokásos megkülönböztet­ni. Makroszinten a gazdaság egészét vizsgálják a minõség és az elégedettség mérésére kidolgozott modell és mód­szertan segítségével. Az elsõ nemzeti elégedettségi indexet Svédországban indították el 1989-ben, melyet számos ország követett. Az Európai Unióban 1999-ben indították el az Európai Fo­gyasztói Elégedettségi Indexet, az ECSI-t. Mikroszinten a vállalat és a ve­võ kapcsolatát elemzik.

A vevõi elégedettség vizsgálata so­rán általában megkülönböztetik a vá­sárlást követõ azonnali elégedettséget, illetve azt a teljes értékelést, amely a termék/szolgáltatás teljes vásárlási fo­lyamatán és felhasználásán alapul.

A vállalatok fontos célként jelölik meg az elégedettség elérését, hiszen a -vásárlói hûség (lojalitás) elérésén ke­resztül jelentõs hatással lehetnek a nyereségre. A vevõi elégedettség a kö­vetkezõ fõbb tényezõkön keresztül já­rul hozzá a jövedelmezõség emelésé­hez: az elégedett fogyasztó gyakrabban és nagyobb mennyiségben vásárol, ke­vésbé ár érzékeny, javítja a vállalat hír­nevét és imázsát, csökkenti a marke­tingköltségeket.

Az elégedettség nyomon követésére számos eszköz létezik. Ilyenek például a reklamációk és kapcsolódó javaslat­tételek elemzése, kérdõívek, telefonos interjúk az elégedettséggel kapcsolat­ban, az elvesztett vevõktõl szerzett információk. Fontos itt hangsúlyozni, hogy a vevõi elégedettség vizsgálata és elemzése más és más módszert igényel fogyasztói piacon és szervezeti piacon. Míg a fogyasztói piacon a fogyasztói magatartásból kell kiindulni, addig a szervezeti piacon a beszerzés folya­matát kell megérteni.

A vevõ akkor lesz elégedett adott termékkel/szolgáltatással, ha az érté­ket nyújt számára, azaz az elégedett­ség vizsgálata során fontos tényezõ an­nak meghatározása, mit is jelent a ve­või (vagy fogyasztói) érték. A vevõi érték különbözõ értelmezéseiben álta­lában közös vonás, hogy az a ter­mék/szolgáltatás használatához kap­csolódik, s inkább a vevõ által érzékelt, mintsem objektíven meghatározható az eladó által.

Gyakran használják a hasznosságel­méletet a vevõi érték meghatározásá­ra. Eszerint ha a tulajdon- (meg tudja vásárolni), hely- (ott, ahol szeretné), idõ- (akkor, amikor szeretné) és forma-(azt, amit szeretne) hasznosság egyszerre érvényesül, akkor a vevõ értéket kap, ellenkezõ esetben nem. A vevõi értéket az észlelt haszon és a tulajdon­lás költsége alapján lehet meghatároz­ni (tulajdonlás teljes költsége).

Ha a fogyasztói értékhez kapcsoló­dó megközelítéseket „lefordítjuk" a vállalati mûködés szintjére, akkor a termékek/szolgáltatások azon jellem­zõit tekintjük értéknek, amelyek elsõd­leges okozói adott termék/szolgáltatás vásárlásának. Összességében ezek tá­gan értelmezett minõséghez (termék­minõség és kapcsolódó szolgáltatások) és árhoz kapcsolódnak.

Az érték elõállítás folyamatával foglalkozik Porter értéklánckoncepciója, mely azt hangsúlyozza, hogy a vevõi érték növelése a tevékenységek integrációján alapul. Heskett és mun­katársai értéknyereség lánc megközelí­tése az alkalmazotti és a vevõi érték, il­letve elégedettség kapcsolatát hangsú­lyozza ( értékteremtés).