- Termelésingadozások
- A beszállítók késedelmes szállításai
- Selejt
- A berendezések leállása
- Hosszú beállítási idõk
Ráadásul, ha a technológiai folyamat bármelyik szakaszában raktárkészletet használnak, a következõ plusz veszteségek keletkeznek:
Szállítás: Ha a technológiában olyan termékek készülnek, amelyeket nem használnak fel azonnal, akkor a munkadarabokat mozgatni és tárolni kell. A cégeknél szállítószalagokat, targoncákat és egyéb gépeket használnak az anyagok mozgatására az egyes mûveletek között. Ez a szállítás tovább növeli a technológiai költségeket, anélkül hogy bármilyen értéket hozna létre.
Tárolás: A vállalatoknak fizetniük kell az anyagok tárolóterületéért (beleértve a két mûvelet között „pihenõ" félkész termékeket is), illetve az anyagokat operátor embereknek. Itt is értékes érõforrásokat használnak fel, mindenféle érték létrehozása nélkül.
Sérülések: A raktárkészlet fenntartása minõségi problémákhoz vezethet, mert a készletben lévõ anyagok megsérülhetnek a mozgatás vagy a tárolás közben, illetve idõvel leromolhat a minõségük. Egyes tételek akár el is avulhatnak, illetve használhatatlanná válhatnak.
Végül a raktárkészlet azért is veszteséget okoz, mert leköti a vállalat erõforrásait: emberek, berendezések, anyagok és energia szükséges minden egyes tétel létrehozásához. És amíg a készlet az üzemben vagy a raktárban van, a vállalatnak nem térül meg az ezekbe az erõforrásokba befektetett pénze.
A következõ ábrán felsoroljuk a gyártás során jelentkezõ nyolc legfontosabb veszteségfajtát:

A raktárkészletbõl eredõ veszteségek minden olyan termelési lépésre hatással vannak, amely egy õt megelõzõ anyag- vagy munkadarab-megmunkáló lépéstõl függ. Ha egy üzemben sok technológiai lépést alkalmaznak, és mindegyik nagy tételekben mozgatja a munkadarabokat, a halmozódó idõ- és pénzveszteség hatalmas lesz
Ennek a veszteségnek a kiküszöbölésére alkalmazzák a vállalatok a Lean gyártási módszereket, amikor is csak azt a terméket hozzák létre és szállítják le, amire a vevõnek szüksége van, akkor, amikor kell, és annyit, amennyi kell. Ezt a legutolsó technológiai lépés esetében a kiegyensúlyozott termelésnek nevezett módszerrel valósítják meg, az elõtte lévõ lépések esetében pedig valamilyen készletszabályozó rendszer, például a kanban segítségével.
Az ilyen veszteségek kiküszöbölésével mindegyik mûveleti lépés javul, mert nincs vagy csak igen kevés félkész anyag várakozik az egyes mûveletek között.












Amikor a Toyota termelési rendszerrõl olvasunk vagy információkat hallunk legtöbbünk a termelési folyamatok veszteségeivel kapcsolatos sztereotípiákra gondol. Pedig ha vállalati teljes mûködési rendszerét górcsõ alá vesszük, gyakran találkozunk a „klasszikus” veszteségforrásokkal adminisztratív környezetben is.
Ha kezébe vesz egy könyvet a leanrõl vagy részt vesz egy lean tréningen, bizonyosan találkozik azzal az eszmével, miszerint a túltermelés minden veszteség szülõanyja. Igaz, valójában ez így is van… fõként azok számára, akik valamilyen terméket gyártanak.
Most, hogy éppen itt ülök egy kellemes repülõgépen remélve, hogy hamarosan felszállunk, és bizony be kell vallanom a várakozás tûnik a legrosszabb veszteségnövelõ tényezõnek. Tulajdonképpen ebben a pillanatban vajmi kevéssé érdekel a túltermelés problémája.
Halszálka diagram kategóriák







