Hogyan szidjunk úgy, mint egy Kaizen Sensei

Biztosan vannak napjainkban emberek a Toyotánál, akik hideg verítékben ébrednek fel álmukból melyben éppen Taiichi Ohno szidja őket, mert dühös a rengeteg gépjármű visszahívás miatt, amit állítólag a nagy mennyiségre törekvő gyártás okozott a minőség kárára. Legalábbis őszintén remélem, hogy ez a tényállás, a Toyota jövőjének érdekében. Attól tartok, hogy már nincs olyan ember a cégnél, akik még érezték a tökéletességre törekvő sensei szidalmának erejét, úgy mint például Taiichi Ohno vagy Kikuo Suzumura. Semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor egy igazi sensei-szidalom forrósága teljesen elégeti a saját magabiztos tudatlanságunkat és félreértésünket.

Ha félretesszük a magas elvárásainkat és nem egy show műsorban szeretnék részt venni, hanem egy sensei által irányított intenzív Kaizen eseményben - ahol a tolmácsolás néha csúszik, megszűrt-, akkor tulajdonképpen egy 60 órán keresztül tartó folyamatos szidalmazásban lesz részünk. Az okításnak az a lényege, hogy nyilvános megrovásban vagy kritikában részesítsen, azonban ahhoz, hogy úgy tanítsunk, mint egy kaizen sensei, néhány fontos döntést kell meghozni.

Mikor szidjunk? Minél hamarabb. Néhány sensei már akkor elkezdené, amikor felveszik a hotelnél (késett), amint beszáll az autóba (rendezetlen), kritizálnák a hét teljes programjának hiányosságait természetesen egész nap. Minden pillanatban érvényesítené a magas elvárásait egészen addig, amíg ki nem teszik a reptéren az utolsó nap, rendszerint egy hatalmas sóhajjal kifejezve megkönnyebbülését. Az aranyszabály, hogy egyetlen szidási vagy okítási lehetőség se vesszen kárba.

{noreg}

Az ismertető tovább folytatódik. Megtekintéshez a közösség tagjának kell lenned .
Regisztráció / Belépés
Bejelentkezés után a teljes ismertetőt olvashatod.

{/noreg}

{reg}

Kit szidjunk? Ha kételyeink vannak, akkor azt a személyt, aki a legnagyobb hatalommal és/vagy felelősséggel rendelkezik. A legjobb kaizen sensei bevonulna az irodába, követelné, hogy a vezető kövesse a folyósóra, majd olyanokat kérdezne, amiktől kérdésessé válik, hogy ez a vezető valóban érti-e a dolgát. Ez mindenki számára kellemetlen, de ez a sensei szerepe: a hatalomnak az igazat mondja, de olyan módon, ahogy a vállalat egyik tagja sem tudná. A kaizen sensei viszont szinte soha nem szidja az „arcvonalban” dolgozókat, sőt még meg is köszöni nekik, kérdezi tőlük, hogy miben tudna segíteni és megteszi a lépéseket, hogy az ötletei valóra váljanak, gyakran azáltal, hogy egy vezetőt tesz a procedúra élére és alaposan lehordja.

Hányszor szidalmazzunk? Gyakran. Egy kaizen sensei ugyanazokat az álláspontokat ismételgeti. Még a legpitiánerebb dolgok is - ha nem stimmelnek - forrásai lehetnek egy szidalom ismétlődésének, és ugyancsak forrása egy jó humorú cukkolódásnak tanár és tanítvány között. Egy sensei sosem adja fel az okítást egy tanítványának és addig rója meg, míg az hajlamot nem mutat a tanulásra. A legjobb sensei néha odafordulna a tolmácsukhoz, hogy „túlzásba vittem volna?”, csak hogy értesüljön a szidalmának hatásáról és a megfigyelő nézőpontjáról. Ám egy szidalmazott egyén mindig elveszíti a tiszteletét a sensei iránt, nem mintha az üzenet ne lett volna elégszer elismételve, vagy nem mintha a szitok nem fókuszálna túlságosan sok mindenre.

Mikor ne szidjunk? Sose dühösen. Ez lenne a legkevésbé megértett és a legnehezebb része a kaizen sensei szerinti oktatásnak. A megrovás egy dühös reakciójának tűnhet egy kellemetlenségnek. Valóban sok keleti sensei emeli fel a hangját és szid gorombán. Ez arra jó, hogy megtörje a nyugalmat és sokkolja a tanítványt, hogy tudatosuljon benne a feladat, miszerint figyelnie és tanulnia kell. Azonban ez sosem azzal a szándékkal történjen, hogy megsértsük a másik fél büszkeségét, nem lehet személyes konfliktus sem. A kaizen senseinek ezen felül kell állnia.

Mit mondjunk, amikor szidunk? Szidj szívből! Támadd a folyamatot, vagy a problémát, sose a személyt! Légy szókratikus! Inkább kérdezz, mint kijelents! Éreztesd velük, hogy miért szidod őket, anélkül, hogy elmondanád! Néhány esetben a kaizen sensei szimplán megtagadná, hogy elmondja miért is szid, olyannyira mint Taiichi Ohno, aki egy kóbor menedzsert hagy ott órákra amíg végre ki nem nyitja szemét, és látja, hogy a dolgozók miféle harcot vívnak a borzalmasan meghatározott folyamattal. Csak annyit mondj, amennyi szükséges, semmivel sem többet!

Hol szidjunk? Legtöbb esetben nyilvános helyen, ami az alany és a cégnél dolgozó, többi ember számára is egyaránt hasznos, hiszen fültanúi lesznek egy éppen aktuális tanításnak. Egy kaizen sosem teszi ezt zárt irodákban, sokkal inkább az egész csapat hallótávolságában, leggyakrabban ilyen helyeken történnek ezek a megrovások. Néhány esetben előfordul, hogy négyszemközt zajlik le egy ilyen vita, de ez szigorúan csak abban az esetben következhet be, amikor a sensei úgy véli, hogy amit tanítani akar, először csak is az a bizonyos tanítvány hallja meg. Légy mindig ítélőképes!

Mi a kaizen sensei szidásának kulcsa? Néhányan közülünk, akik a japán konzultánsoktól tanultunk, kétség kívül átvettünk néhány tanítási szokást. Ezt a kaizen sensei stílusú tanítást nem egyszerű megtanulni. Jobban kell használnunk azt, mint a japán sensei, hiszen több hátrányunk van. Először is, nincs tolmács, aki cenzúrázná és lágyítaná az üzenetet. Másodszor, a sokéves gyakorlati tapasztalataik a TPS-nél és a tudásuk messze meghaladja a miénket. Legtöbbünk nincs ugyanazon a hitelességi szinten. Harmadszor pedig, a keleti tanár-tanítvány viszony olyan vad, de mégis pozitív jellegű szigorral rendelkezik és olyan érett gondviselésnek minősül, ami a legtöbb kultúrából hiányzik. Ezért az egyetlen kritikus hozzávaló ahhoz, hogy szeretetből tudjunk szidni, és hogy karizmából tudjunk meggyőzőek lenni, az az alázatosság.

{/reg}

Ezek mind eszmények és nyilvánvalóan nem minden kaizen sensei viselkedett így velem egész végig. Berúgtak, hulla fáradtak voltak a repülő utaktól, elvesztették a türelmüket, vitákba keveredtek olyan emberekkel, akik egyértelműen csak próbára tették őket, hogy valóban ilyen okosak-e. És persze voltak olyan senseiek, akik fokozatosan veszítettek alázatosságukból az évek folyamán, mert akárhová mentek, mindenhol „mester”-nek hívták őket. Noha sosem találkoztam Taiichi Ohno-val, megtiszteltetés volt számomra, hogy órák ezreit dolgozhattam a tanítványaival, akik a Toyota Autonomous Study Group minden részlegéről érkeztek. Nekem nem stílusom úgy tanítani, mint egy igazi japán kaizen senseinek, de akármikor előáll egy helyzet, ami korrigálásra szorul, mindig szinte hallom magamban a megrovást és csak mosolygok.

Ezt a cikket pusztán egy nagy fotógyűjtemény inspirálta, amin keresztül botlottam. Egyszerűen nem hagyhattam kárba veszni.