- Termelésingadozások
- A beszállítók késedelmes szállításai
- Selejt
- A berendezések leállása
- Hosszú beállítási idõk
Ráadásul, ha a technológiai folyamat bármelyik szakaszában raktárkészletet használnak, a következõ plusz veszteségek keletkeznek:
Szállítás: Ha a technológiában olyan termékek készülnek, amelyeket nem használnak fel azonnal, akkor a munkadarabokat mozgatni és tárolni kell. A cégeknél szállítószalagokat, targoncákat és egyéb gépeket használnak az anyagok mozgatására az egyes mûveletek között. Ez a szállítás tovább növeli a technológiai költségeket, anélkül hogy bármilyen értéket hozna létre.
Tárolás: A vállalatoknak fizetniük kell az anyagok tárolóterületéért (beleértve a két mûvelet között „pihenõ" félkész termékeket is), illetve az anyagokat operátor embereknek. Itt is értékes érõforrásokat használnak fel, mindenféle érték létrehozása nélkül.
Sérülések: A raktárkészlet fenntartása minõségi problémákhoz vezethet, mert a készletben lévõ anyagok megsérülhetnek a mozgatás vagy a tárolás közben, illetve idõvel leromolhat a minõségük. Egyes tételek akár el is avulhatnak, illetve használhatatlanná válhatnak.
Végül a raktárkészlet azért is veszteséget okoz, mert leköti a vállalat erõforrásait: emberek, berendezések, anyagok és energia szükséges minden egyes tétel létrehozásához. És amíg a készlet az üzemben vagy a raktárban van, a vállalatnak nem térül meg az ezekbe az erõforrásokba befektetett pénze.
A következõ ábrán felsoroljuk a gyártás során jelentkezõ nyolc legfontosabb veszteségfajtát:
A raktárkészletbõl eredõ veszteségek minden olyan termelési lépésre hatással vannak, amely egy õt megelõzõ anyag- vagy munkadarab-megmunkáló lépéstõl függ. Ha egy üzemben sok technológiai lépést alkalmaznak, és mindegyik nagy tételekben mozgatja a munkadarabokat, a halmozódó idõ- és pénzveszteség hatalmas lesz
Ennek a veszteségnek a kiküszöbölésére alkalmazzák a vállalatok a Lean gyártási módszereket, amikor is csak azt a terméket hozzák létre és szállítják le, amire a vevõnek szüksége van, akkor, amikor kell, és annyit, amennyi kell. Ezt a legutolsó technológiai lépés esetében a kiegyensúlyozott termelésnek nevezett módszerrel valósítják meg, az elõtte lévõ lépések esetében pedig valamilyen készletszabályozó rendszer, például a kanban segítségével.
Az ilyen veszteségek kiküszöbölésével mindegyik mûveleti lépés javul, mert nincs vagy csak igen kevés félkész anyag várakozik az egyes mûveletek között.
