Kis elméleti bevezetõ
O.E.E. - Overall Equipment Effectiveness
Lean ABC-ben a következõ fogalommagyarázatot találhatjuk:
"Teljeskörû gépkihasználtsági mutató - Az OEE a vizsgált gép veszteségeit 3 alapvetõ veszteségforrásba csoportosítja, majd azok szorzatával megmutatja, hogy az elméleti maximumhoz képest milyen valós hatékonyságot értünk el. OEE= Rendelkezésre állás [%] × Sebesség [%] × Minõség [%] "
Néhány héttel ezelõtt Ron Pereira bõvebben írt az OEE-rõl a LeanBlog.hu oldalain és Lean kiadványunkban (http://leandesign.hu/gemba-akademia.html ) is olvashatsz róla.
Mennyi az annyi?
Mire gondolnál, ha egy OEE grafikonon 120%-os célt látnál? Szerinted helyesek az adatok?
Mielõtt rosszra, esetleg kozmetikázásra gondolnál természetesen elõször meg kell kérdezni, hogy "Mi alapján számolják az OEE-t?"
Valóban a nagykönyv szerint a 85%-os OEE szinte az elméleti maximum, hisz ez feltételezi a 99%-os minõséget, 95%-os rendelkezésre állást és a 90%-os hatékonyságot. Ha jól belegondolunk ezt elérni egy gyártó gépen már igen jó teljesítmény.
A különbség fõ oka, - természetesen, ha nem "kozmetikázásról" van szó - akkor a képletben és a különbözõ figyelembe vett paraméterekben kell keresni. Úgy mint, ki melyik állásidõt (szünetek, ebédidõ,...) számolja bele a hatékonyságba, milyen minõségi problémával rontja a minõségi mutatót, vagy akár az elõre tervezett állással rontják-e a rendelkezésre állás mutatószámát.
Sok magyar termelõ vállalat az OEE-t, mint a hatékonyság mutatószámát alkalmazza, nem szorozzák a minõséggel, és a rendelkezésre állással. Ebben az esetben a 100%-os célt tûzik ki maguknak. Ez a leggyakoribb oka a különbségnek.
A téma elég összetett és bonyolult. Adatgyûjtés → Adatfeldolgozás → Vizualizáció → Kiértékelés → Jobbító tevékenységek
A téma fontossága miatt egy késõbbi kiadványunkban további hazai és nemzetközi tapasztalatokat osztunk meg tisztelt olvasóinkkal. Maradva az 5 perces bejegyzésnél ...
Tapasztalat
Az egységesítés miatt fontos lenne, hogy minden gyártásban azonos módon számoljuk az OEE-t, így biztosítva az összehasonlíts (benchmarking) lehetõségét. Ez sajnos szinte lehetetlen. Minden gyártás számára más paraméter/változó fontos, más egységesítési irányt ad az anyavállalat.
Véleményem szerint (számos Japán gyártásban is azonos modellt követnek) nem az számít, hogy hogyan számoljuk, hanem az, hogy mennyit javítunk rajta ( delta - Δ ). Mindemellett nagyon fontos, hogy egy gyáregységen belül azonos számítási modellt kövessünk!
"Nem az a fontos hogy hol tartunk, hanem az hogy mennyit fejlõdtünk" - Cho
Más szavakkal, ha egy kialakított számolási modell után az OEE 40%, akkor a célunk a 45%, majd 50% vagy akár 60% elérése. Elindítva a PDCA (Plan-Do-Check-Act) javítunk a folyamaton, majd megfigyeljük a változtatás eredményét a mutatószámokon, jelen esetben az OEE-n. Ha jó irányba változott (delta), akkor folytatjuk addig amíg a célt el nem értük, viszont ha kevesebb lett mert nem volt jó az ötlet amit bevezettünk, akkor vissza kell lépni egy lépést és újra próbálkozni.
Ha a számolási modellünkben 80%-os OEE vel indulunk, akkor a cél 85%-90% majd akár 100%. Ismét a delta, a változás a lényeg, a fejlõdés folyamata. Ha már elértük a 100%-ot és még további fejlõdésre látiunk lehetõséget, gondoljuk újra a modellt, mert lehet hogy a használt ciklusidõk túl lazák (sok) , így azokat korrigálva jobban meg tudjuk közelíteni a valóságot.
Sok sikert!
Az OEE három egysége





