Épp a múlt héten fejeztünk be egy Kaizen eventet, ahol az elég nagy arányú kölcsönzött munkaerõ nehézségeivel kell szembesülnie a gyártásnak. Mint mindennek, itt is van elõny és hátrány.
Néhány hónappal ezelõtt errõl már írtam, így csak a Japán tapasztalatokat írom le.
Mint olvastad a tegnapi bejegyzésben, itt is bevett gyakorlat a rugalmasság fedezése kölcsön munkaerõvel, vagy határozott idõre szóló szerzõdésekkel, de látva ennek hátrányait ismét más a megközelítés:
A kölcsön munkaerõ hátránya akkor jelentkezik fõleg, ha a rendszer nincsen kialakítva. Ekkor bejön reggel a dolgozó és nem tudja mit kell csinálni, hova tegye, merre keresse, mit tegyen ha elromlik,vagy kinek szóljon ha elfogyott,... ez idõ, várakozás, pénz.
Ezekben az esetekben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a rendszer "bolondbiztos" kiépítésére. Olyan termelési környezetet kell kialakítanunk, hogy a fenti eset ne fordulhasson elõ. Rengeteg FMEA-t kell készíteni, amiben felmérjük, hol lehet hibázni, majd olyan megoldásokat keresünk, ahol azokat meg lehet elõzni. Tehát megelõzni és nem csak jelezni, vagy utólag ellenõrizni!
A legjobb hétköznapi példa a McDonald's.
