Kína területe 9 571 300 négyzetkilométer, népessége a legnagyobb számú a Földön, 1,25 milliárd fő. Az államforma népköztársaság.
A lakosság a következő népekből tevődik össze: han-kínai (92%), csuang, ujgur, huj, mandzsu, tibeti, mongol, koreai. Megtalálható itt a buddhista, taoista, muszlim és a protestáns vallás is. A hivatalos nyelve mandarin kínai. Fővárosa a 12 milliós Peking. Nagyobb városa Vuhan, Senjang, Lhásza, Hongkong, Kanton, Sanghaj, Csungking, Urumcsi és Paotou.
{noreg}
Az ismertető tovább folytatódik. Megtekintéshez a közösség tagjának kell lenned .
Regisztráció / Belépés
Bejelentkezés után a teljes ismertetőt olvashatod.
{/noreg}
{reg}
Kína két azonos területű, de merőben eltérő arculatú tájra osztható. Nyugat-Kína a belső országrész, a kietlen fennsíkok és a sivatagi-félsivatagi területek vidéke. Legkietlenebb része a Tibeti-fennsík. A világ tetejének is nevezik, hiszen magassága eléri a 3000-5000 métert. Kelet-Kína a régi birodalom ősi területe. Északon alacsony hegységeket, délen a Kínai-alföldet és a Mandzsu-medencét találjuk. Legdélibb részén a Dél-kínai-hegyvidék ősföldje húzódik. A lakosság a termékeny síkságokon és a medencékben tömörül, a népsűrűség helyenként eléri az ezer főt is négyzetkilométerenként. Nagyobb folyói a Jangce, Huangho, Nu Jiang (Salween), Tarim He és a Lancong Jiang (Mekong).
A földterület 11 százaléka áll művelés alatt. A szántók bővítését a szárazság és az élénk domborzat akadályozza. A vetésterületet a termőföld többszöri kihasználásával növelik. Az öntözés kulcsszerepet játszik, mert a rizs három hónapos elárasztást igényel. A lakosság tömegei árvízvédelmi és csatornázási munkálatokban vettek/vesznek részt. Az agrártechnika fejlesztése, a több műtrágyázás és a parasztság újból megnőtt érdekeltsége miatt megkétszereződtek a termésátlagok. Legfontosabb élelmiszernövénye a rizs, mellette jelentős mennyiségben termesztenek édesburgonyát, búzát, szóját, gyapotot és földimogyorót. A legfontosabb ősi kultúrnövény a teacserje. Az állattenyésztés alárendelt szerepet játszik. Ásványkincsekben gazdag ország, találunk itt feketeszenet (világelső), vasércet és kőolajat.
A második világháború előtti Kína egyetlen jelentős iparága a textilgyártás volt. A gyárak a nagy kikötővárosokban (Sanghaj, Tiencsin és Kanton) települtek. A nehézipar legfontosabb körzete a Mandzsu-medencében Senjang és Ansan környékén bontakozott ki. Az acélgyártás fejlesztésére új nehézipari központok alakultak ki: Peking, Vuhan, Paotou és Csungking. A nyolcvanas években öt "különleges gazdasági övezetet" alapítottak, ahová sokféle kedvezménnyel csalogatták be a külföldi tőkét. A tulajdonviszonyok változását jelzi, hogy az állami mamutvállalatok részesedése az ipari termelésből 50 százalék alá csökkent. Élénkülőben van a külkereskedelem is, legfontosabb partnere Japán és a nyugat-európai országok. A kereskedelemben jelentős a közvetítő szerepe Hongkongnak. A kikötőváros brit gyarmat volt, 1997-re került vissza újra Kínához. A város sokoldalú ipara ruházati cikkeket, elektronikai eszközöket és sokféle munkaigényes használati cikket szállít a világpiacra.
{/reg}
Kína a világ egyik legősibb országa, ötezer éves a történelme. Olyan találmányok születtek itt az ókorban, mint az iránytű, selyem puskapor, porcelán és a papír. A 15. században az erős központi hatalmat létrehozó Ming-dinasztia szerezte meg az uralmat az ország felett. 1644-ben a mandzsuk hódították meg az országot és 1911-ig így a Csing-dinasztia császárai uralkodtak. A 19. században Anglia és az Egyesült Államok érdeklődése megnőtt a kínai piac iránt, és az országot gazdaságilag uralmuk alá vonták. 1931-ben Japán megszállta az északkeleti tartományt, Mandzsúriát. A kommunista párt a Kuomintang (Nemzeti Párt) Csang Kaj-sek vezette egységeivel 1945-re felszabadította az országot. Ezután egymással csatáztak a hatalomért, amit végül a kommunisták szereztek meg. 1949-ben kikiáltották a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaságot.
