Azt, hogy Just In Time-elveket követve (azaz épp idõben) érdemes gyártani, mindenki tudja.
De a JIT-en belül is beszélhetünk különbségekrõl. Akkor melyik esetben melyik megvalósulási formában érdemes gondolkodni?
A Just In Time rendszerek csoportosítása:
• Áramlások (Flow): Folyamatos anyagáramlás (One-piece flow)
• Húzó rendszerek: FIFO pályák (FIFO lanes)
Áramlások
Folyamatos anyagáramlás
Akkor érdemes létrehozni, ha az egymást követõ mûveletek közel azonos ciklusidõvel és magas megbízhatósággal rendelkeznek.
A modell akkor valósul meg, ha az egyes mûveletek között az anyagok egyesével áramolnak, vagyis nem képzõdik puffer. Ha egy gép, mûvelet leáll, leáll a következõ is.
Ezt a modellt kicsit lazábban értelmezve és néhány darabos, de mindenképpen limitált kis darabszámot jelentõ készletet alkalmazva kiküszöbölhetõk a mikro leállásokból adódó veszteségek, nagyobb készletfelhalmozások nélkül.
FIFO pályák
A FIFO pályák alkalmazása akkor célszerû, ha az adott termékeket csak egyedi megrendelésre gyártjuk és a megelõzõ mûveleten különbözõ munkatartalmú, és egyben ciklusidejû termékeket gyártunk.
Húzó rendszerek
Ha már nem segíthet rajtunk sem a folyamatos anyagáramlás, sem a FIFO pálya, még egy lehetõségünk marad a JIT megvalósítására, ez pedig a húzó rendszer.
Amit mindenképpen érdemes tudni róla, hogy ez a rendszerbe bevont termékekbõl minden esetben készletet képez. Azonban egy jól kialakított és mûködtetett húzó rendszerben mindig az elõre meghatározott legkisebb szükséges mennyiség alatt marad a készletszint.
A rendszer mûködtetéséhez rendszerint valamilyen jelet, kanbant használunk. Ezért gyakran kanban rendszernek is nevezzük.
A fenti sorrend a gondolkodási sorrendet is mutatja:
1. Törekedj a folyamatos anyagáramlásra! Ha nem megy,
2. Próbálkozz a FIFO pályákkal! Ha azt sem alkalmazhatod,
3. Valósíts meg húzó rendszert!
