Másfél éves tervezés után, több mint száz évvel ezelőtt, 1908 októberének első napján készült el az első eladásra szánt Ford Model T. A kor szokásainak megfelelően kézzel, kis darabszámban készült. Ám újdonságot jelentett, hogy a 2,9 literes benzinmotor négy hengere közös blokkban kapott helyet és nem külön öntvényekben. Motorját benzin helyett etanollal is itathatták, ám ez utóbbi hajtóanyag a kőolajszármazék folyamatosan csökkenő ára és a későbbi alkoholtilalom miatt csak eleinte jelentett alternatívát.

 

 

Sokan állítják, hogy Henry Ford egyszer azt mondta, „az ügyfelek bármilyen színű autót választhatnak, amennyiben az fekete”. Az igazság az, hogy az első hat és az utolsó két modellévben más színekben is gyártották a típust. Az sem igaz, hogy a fekete színt a gyors száradás miatt választották, hiszen több mint harmincfajta fekete festéket használtak az autó különböző részeinek lakkozására. A fekete szín mellett olcsó ára és tartóssága szólt.

 

 

Kortársaihoz hasonlóan üzemeltetése mai szemmel túlbonyolítottnak tűnhet, ám ne felejtsük el, hogy a Model T még az autózás hőskorában épült. Indításához kurblival kellett megforgatni a főtengelyt, jó esetben ennek köszönhetően a lendkerék elektromágnese által generált alacsony feszültségű váltóáram elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy tekercsen keresztül nagyfeszültségű szikrát hozzon létre az időzítő utasításának megfelelően.

 

 

A legkorábbi autókat még vízpumpával szerelték, a későbbi járművek hűtőrendszerében már a forró víz emelkedése gondoskodott a keringetésről. A hátsókerék-hajtású típus bolygóműves sebességváltóját háromfokozatúnak hirdették, ám ebből egy a hátramenet volt. Az autó vezetéséhez a kormányon kívül három pedált, a kormányra szerelt gázkart és az ülés melletti kart kellett kezelnie a sofőrnek.

 

 

A merevtengelyes autó rugózásáról félelliptikus laprugók gondoskodtak, a faküllős kerekekre elöl 50, hátul 89 milliméter széles gumiabroncsokat szereltek. A kezdeti acetilénlámpákat 1915-ben elektromos fényforrásokra cserélték, és ebben az évben jelentek meg a nyitott touring car és runabout változatok mellett az első keménytetős variánsok is.

 

A bal oldali pedál nyomva tartásával az autó az alacsony fokozatot kapcsolta, míg közepes magasságig visszaengedve üresbe kapcsolt, de ezt az állapotot az ülés melletti kar függőlegesbe húzásával is el lehetett érni. Ha a kart előre tolta a vezető és felengedte a bal pedált, akkor a hosszabb fokozatot kapcsolta be, vagyis így pedálnyomogatás nélkül lehetett gyorsabban utazni. A középső pedál aktiválta a hátramenetet, míg a jobb oldali a motorféket. A padlóra szerelt kart teljesen hátrahúzva aktiválódott a kézifék, ez szolgált egyúttal vészfékként is.

 

 

 

 

 

Eredetileg 825 dollárt kértek egy nyitott, négyszemélyes túrakocsiért, a konkurensek ekkoriban a 2000-3000 dolláros árkategóriában mozogtak. Ám még itt sem álltak meg, hiszen 1913-ra kidolgozták a sorozatgyártás technológiáját. William C. Klann egy vágóhídon leste el az ötletet, hogy minden dolgozó újra és újra ugyanazt az egy részt távolítja el minden állatról. Így cserélhető, szabványos alkatrészekből készült a Model T, az épülő autó mozgott a munkaállomások között, és minden helyen csak egy részfeladatot végeztek el rajta. Még azt is meghatározták, hogy a beszállítók milyen fadobozba rakják az alkatrészeket, hiszen a dobozokat felhasználták az autók építésénél.

 

 

 

 

A felgyorsult tempó és a csökkenő árak az értékesítésnek is jót tettek, életciklusa során a típusból összesen 15 millió fogyott. Emiatt 1917 és 1923 között a Ford szinte még hirdetésekre sem költött és a helyzet sajnos kicsit lustává tette a fejlesztőket is.

 

 

A fejlesztések hiánya miatt kezdett piacot veszíteni a típus, így 1927. május 26-án leállították gyártását és átadta helyét a Model A-nak. Vagyis Bádog Böske 19 év után nyugdíjba vonult, ám a típus ma is élő példányait már illendőbb inkább Erzsébet asszonynak hívni.

 

 

Nem szabad szó nélkül elmenni e típus történelmének áttekintése közben a haszonjármű variánsok mellett. Hiszen a Model T rendkívül népszerűnek számított a földművesek és a kisiparosok körében is. Átalakított Fordokkal vizet szivattyúztak, áramot termeltek vagy egyszerűen csak elszállították a teheneket a piacra. Jó tudni, hogy a Fordnál nemcsak a több mint 45 éves Transitnak, de úgy alapjában a haszonjármű-építésnek is nagy hagyománya van.