Taiichi Ohno Munkahelyi menedzsment (Workplace Management) címû könyvének hatodik fejezetében a különbözõ profit (nyereség) képletekrõl olvashatunk. 
Elmélete szerint három megközelítésben vizsgálhatjuk, hogy egy vállalat hogyan tehet szert nyereségre:
1. Ár – Költség = Nyereség 2. Nyereség = Ár – Költség 3. Ár = Költség + Nyereség Ezeket a sorokat olvasó matematikusok talán most meglepõdnek, mondván ezek a képletek algebrailag azonosak. Mr. Ohno azonban más véleményen van.
3. képlet:
Kezdjük a harmadik képlettel (Ár = Költség + Nyereség). Mr. Ohno szerint ez a megközelítés a kormányzati árképzõ szemlélet eredménye. Ha például a tervek szerint $100 nyereséget szeretnénk elérni és a termék elõállításának költsége $200 dollár, akkor a termék ára $300 lesz. 2. képlet
Ez a legtrükkösebb képlet (Nyereség = Ár – Költség), mellyel kapcsolatban én is tévedésbe estem. Ohno meglátása szerint ez a képlet olyan vállalatok stratégiáját mutatja, amelyek luxus termékeket gyártanak, mert nem képesek a költségeket csökkenteni. Az elgondolás alapján egy nemrégiben megjelent cikk jutott eszembe, melyben arról olvastam, hogy a Motorola a tehetõsebb vásárlókat célozza meg, legújabb, Razr stílusú mobiltelefonjával. Tehát itt is a fõ hangsúly a nyereségen van.
1. képlet
Végül a “lean képlethez” jutunk (Ár – Költség = Nyereség). Ez a képlet azon az elven alapszik, amely szerint a költségek azért léteznek, hogy csökkentsük õket és nem azért, hogy elfogadjuk azokat. Az elv lényegi gondolata, hogy az árat a piac határozza meg, tehát a profit növelésére csak úgy van lehetõség, ha a költségeket csökkentjük, veszteségeinket megszüntetjük. Tehát a legfontosabb, amire folyton emlékeznünk kell, hogy mindössze egyetlen dolog van, amit befolyásunk alatt tudunk tartani: ez az egyetlen dolog pedig a költség.
A saját terméke vagy szolgáltatása ismeretében most talán vitába száll ezzel a gondolattal, mondván önnek az árra is van némi hatása, de hosszútávon az egyetlen dolog, amit remélhetõleg befolyásolni tud, hogy mennyibe kerül önnek a termék elõállítása.
Elmélete szerint három megközelítésben vizsgálhatjuk, hogy egy vállalat hogyan tehet szert nyereségre:1. Ár – Költség = Nyereség 2. Nyereség = Ár – Költség 3. Ár = Költség + Nyereség Ezeket a sorokat olvasó matematikusok talán most meglepõdnek, mondván ezek a képletek algebrailag azonosak. Mr. Ohno azonban más véleményen van.
3. képlet:
Kezdjük a harmadik képlettel (Ár = Költség + Nyereség). Mr. Ohno szerint ez a megközelítés a kormányzati árképzõ szemlélet eredménye. Ha például a tervek szerint $100 nyereséget szeretnénk elérni és a termék elõállításának költsége $200 dollár, akkor a termék ára $300 lesz. 2. képlet
Ez a legtrükkösebb képlet (Nyereség = Ár – Költség), mellyel kapcsolatban én is tévedésbe estem. Ohno meglátása szerint ez a képlet olyan vállalatok stratégiáját mutatja, amelyek luxus termékeket gyártanak, mert nem képesek a költségeket csökkenteni. Az elgondolás alapján egy nemrégiben megjelent cikk jutott eszembe, melyben arról olvastam, hogy a Motorola a tehetõsebb vásárlókat célozza meg, legújabb, Razr stílusú mobiltelefonjával. Tehát itt is a fõ hangsúly a nyereségen van.
1. képlet
Végül a “lean képlethez” jutunk (Ár – Költség = Nyereség). Ez a képlet azon az elven alapszik, amely szerint a költségek azért léteznek, hogy csökkentsük õket és nem azért, hogy elfogadjuk azokat. Az elv lényegi gondolata, hogy az árat a piac határozza meg, tehát a profit növelésére csak úgy van lehetõség, ha a költségeket csökkentjük, veszteségeinket megszüntetjük. Tehát a legfontosabb, amire folyton emlékeznünk kell, hogy mindössze egyetlen dolog van, amit befolyásunk alatt tudunk tartani: ez az egyetlen dolog pedig a költség.
A saját terméke vagy szolgáltatása ismeretében most talán vitába száll ezzel a gondolattal, mondván önnek az árra is van némi hatása, de hosszútávon az egyetlen dolog, amit remélhetõleg befolyásolni tud, hogy mennyibe kerül önnek a termék elõállítása.
Ma a 
